Stresszről általában

 

Olyan sokat hallunk és beszélünk a stresszről és annak hatásairól a mindennapok során. Az orvostudomány számos betegség okaként a stresszt jelöli meg. De tudjuk-e pontosan, hogy mi is az a stressz, és hogyan hat ránk, illetve milyen lehetőségeink vannak a stressz elleni küzdelemben. Érdemes tisztában lenni ezekkel a dolgokkal, így tudatosan befolyással lehetünk saját és környezetünk egészségére. Ebben szeretnék segíteni az alábbiakban.

Néhány fontos információ a stresszről röviden:

 

Stressz latin eredetű szó = megsérteni, bántani, szorítani.

Az orvostudományban a XX. században került használatra a szó, mely a szervezetre ható megterhelést jelent. (Selye János definiálta a stresszt elsőként.)

 

Legegyszerűbben megfogalmazva akkor beszélünk stresszről, amikor az emberek fizikai vagy pszichológiai jóllétüket veszélyeztető eseményekkel, erőkkel szembesülnek.

 

Fizikai stresszről akkor beszélünk, ha erős fizikai inger éri a testet (pl. ütés, hő, hideg, zaj, vérveszteség, toxikus anyagok)

Pszichológiai stressz akkor jön létre, ha a szervezet olyan helyzettel, problémával találkozik, amelyet az egyén megítélése szerint a rendelkező erőforrásaival nem képes megoldani.

 

Ezeket a helyzeteket kiváltó okok a stresszorok, és az emberek ezekre adott válaszai a stresszreakciók.

  

Stresszt keltő események:

Gyakorlatilag minden lehet kiváltó ok, ami túlzott mértékben éri a szervezetet. Bármilyen ingerből, ha túl sokat kap a szervezet, árt.

Külső tényezők: természeti katasztrófáktól az egyént érintő fontosabb életeseményen át a mindennapi apró bosszúságokig, bármilyen esemény.

Belső tényező: forrása magában az egyénben fakad bizonyos vágyak és berögződött elvárások konfliktusából.

 

 Mitől stresszt keltő egy esemény:

 -         Traumatikus események

Az egyén tapasztalatának szokásos terjedelmén kívüli veszélyes helyzettel szembesítik az egyént (természeti katasztrófák, balesetek, fizikai támadások…)

 -         Befolyásolhatatlanság

Minél inkább úgy látjuk, hogy egy eseményt nem tudunk befolyásolni, annál inkább stresszt keltőnek észleljük. (szeretett személy betegsége, munkahely elvesztése…)

Az a hit, hogy valamennyire befolyást gyakorolhatunk az eseményre, jelentősen csökkenti a szorongást, még ha ezzel a lehetőséggel nem is élünk.

 -         Bejósolhatatlanság

Amennyiben egy stresszt keltő esemény bekövetkezése előre látható, akkor is csökkenti a stressz súlyosságát, ha az egyén nem képes azt befolyásolni, mivel van lehetősége felkészülni az eseményre, és ez valamennyire biztonságot ad számára. (létbizonytalanság, partner elvesztése, vagy pl. a mentősök, rendőrök munkája…)

 -         Próbatételek

Ilyenkor próbára vannak téve képességeink, az események kimenetele pedig kikezdheti énképünket. (vizsgák, munkahelyi prezentációk, helyzetek melyek nagyfokú alkalmazkodást kívánnak…)

 -         Belső konfliktusok

Tudatos, vagy tudattalan megoldatlan problémák okozzák. Ilyenek lehetnek olyan célok, vagy cselekvéssorozatok, melyek egymást kizárják, vagy összeegyeztethetetlenek. (két munkaajánlat, kevés idő alatt többféle dolgot csinálni, család és önmagunkra szánt idő, együttműködés vagy versengés…)

Ösztöneink gyakran ellentmondanak a társadalom által felállított normákkal. Ez belső feszültséghez vezet, bűntudatot vált ki.

 

Egy mondatban:

Befolyásolhatatlan vagy bejósolhatatlan eseményeket és azokat, amelyek próbára teszik képességeinket, vagy megkérdőjelezik énképünket, stresszt keltőnek tartjuk.

  

Stressz hatása az emberre

 Stresszes állapotban a szervezetben egy sajátos változás következik be. Válaszok komplex sorozata készíti fel a szervezetet a kialakult veszéllyel való megküzdésre, illetve a menekülésre. Ezt a reakciót „harcolj, vagy menekülj” válasznak nevezzük.

 

Fiziológiai reakciók:

A szervezet ilyenkor mindent az azonnali fizikai akció véghezvitelére fordít! Felkészíti az izmokat és azokat a szerveket, amelyekre szükség van a válaszreakcióhoz, azoktól a szervektől (pl. emésztőrendszer), melyeknek nincs szerepe ebben a folyamatban, tápanyagot von el.

Mindezek hatására az alábbiak történnek a szervezetünkben:

-         szívverés felgyorsul, a szívösszehúzódások ereje nő, így az agy, valamint az agy, valamint az izomzat számára több vér áll rendelkezésre

-         pillanatnyilag fontos erek, a szív, a tüdő és vázizmok artériái kitágulnak

-         felgyorsul a légzés

-         a lép összehúzódik, így több vörös vérsejt kerül a keringésbe, javul az oxigénellátottság

-         kitágulnak a pupillák a jobb látás érdekében

-         fokozódik az izzadás, csökken a nyálelválasztás

-         emelkedik a vércukorszint, emésztés csökken

-         több fehérvérsejt termelődik

-         a testnek a pillanatnyi helyzet szempontjából nem lényeges funkciói és jelzései átmenetileg szünetelnek (pl. éhség, nemi késztetés)

 

Rövidtávú hatások:

Ezek a reakciók rendkívül hatékonyak azokban a helyzetekben, ahol azonnali cselekvés szükséges a hirtelen fellépő vészhelyzetben. Az egyén képes életét meneküléssel, vagy harccal megvédeni.

 

Amennyiben az egyénnek nincs lehetősége az azonnali aktív cselekvésre stressz hatására, számos testi elváltozás következik be!

 

Modern, általunk kialakított, technikai csodákkal tarkított művilágunkban azonban ez a „harcolj, vagy menekülj” válasz kivitelezhetetlen legtöbb esetben. Napjaink stressz forrásai általában olyan helyzetek, ahol az azonnali cselekvés szinte lehetetlen. Nem verekedhetünk meg a banki ügyintézővel, és nem rohanhatunk el a főnökünk elől.

Mégis szervezetünk, izmaink és idegeink készenléti helyzetben állnak, mint egy kilövésre kész nyíl. Ez hosszú távon lemeríti tartalékainkat, kikezdi idegeinket, elmeállapotunkat és testünket is.

  

Hosszútávon ható stressz

 

Pszichológiai hatások:

Szorongás, harag és agresszió, fásultság és depresszió, mentális kimerültség, alacsony önértékelés, problémák tagadása, legyőzöttség érzése, visszahúzódás, produktivitás elvesztése.

 

Fizikai hatások:

·    Amennyiben a fizikai reakció elmarad, az izmok összehúzódott, feszült állapotban maradnak. Ennek következménye az izomfájdalom, izomgörcsök.

·    Egyes izmok túlzott feszültsége miatt az izületekben az izületi fej elcsúszhat az izületi árokban, ezáltal tartáshibák jöhetnek létre.

·   A felületi erek vérellátása csökken, az itt lévő szövetekben fájdalmak lépnek fel a nem megfelelő oxigén és tápanyagellátás miatt. Ez az oka a különböző salakanyag lerakódásoknak is. (pl. cellulit, különböző bőr problémák)

·    A felületes, gyors légzés miatt mellkasi nyomás és szorítás, nehezített légzés, fulladás érzése léphet fel.

·    Emésztőrendszer csökkent vérellátása miatt különböző emésztési problémák alakulhatnak ki. Hasi görcsök, puffadás, székrekedés, hasmenés, étvágytalanság, majd később gyulladások és fekélyek.

·    Gyakori vizelési inger, potencia- és libidócsökkenés, menstruációs zavarok, erekciós zavarok.

·    Rendetlen vagy heves szívdobogás, szédülés, erek lüktetése, mellkasi szúrás, majd a folyamatos megterhelés miatt szív-, és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás.

·    A folyamatos készenléti állapotban kimerülnek a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei, ezért kialakul a cukorbetegség.

·    A folyamatos stresszállapot, és a fásult, szomorú érzelmi állapot gyengíti az immunrendszert (!), aminek következtében nem tud hatékonyan fellépni a szervezet a kórokozókkal és rákos sejtekkel szemben.

  

A stresszel való megküzdés

 A stresszhelyzet által kiváltott fizikai és érzelmi reakciók az egyént arra késztetik, hogy megszüntesse ezt az állapotot. Ezt a folyamatot nevezzük megküzdésnek.

Az alábbi megküzdési technikák olvasása közben érdemes átgondolni, hogy Te melyik technikát alkalmazod tudatosan, vagy kevésbé tudatosan, és vajon az a technika e a legeredményesebb stresszeid feloldására.

Problémaközpontú megküzdés

Az egyén alternatív megoldásokat keres, mérlegre teszi az alternatívákat, megvizsgálja az előnyeit és hátrányait, majd ezek ismeretében kiválasztja, és végrehajtja a számára legmegfelelőbb megoldást.

Ezt a stratégiát a személy belső, önmagában keletkezett problémára is alkalmazza. Ilyenkor önmagát, szemléletmódját, a dolgokhoz való hozzáállását, igényeit változtatja meg, új készségeket fejleszt ki, ahelyett, hogy a környezetét próbálná megváltoztatni. (Ehhez igénybe vehet segítséget, pl pszichoterápiát, kineziológiai kezeléseket, családállítást….)

 

Érzelemközpontú megküzdés

Célja, enyhíteni a stresszkeltő helyzet által keltett érzelmi reakciót, ha magát a helyzetet az egyén nem is tudja megváltoztatni. A megküzdés ebben a helyzetben ebben a helyzetben arra irányul, hogy a fájdalmas, kellemetlen érzelmeket csökkentse az egyén.

 

·        Kérődző stratégia

Ilyenkor az egyén félrevonul, és azon gondolkodik, milyen rossz helyzetbe került. Másoknak csak arról beszél, milyen rosszul mennek a dolgok, de nem tesz ellenük semmit.

·        Elterelő stratégia

Az egyén ilyenkor valamilyen kellemes tevékenységbe menekül, amely megerősíti és növeli az egyénben a kontroll érzését. Ilyen pl. a kocogás, barátokkal közös program, játék. Ennek a stratégiának a lényege, hogy az egyén megpihen, levegőhöz jut, és így megerősödve néz szembe a problémával.

 ·        Negatív elterelő stratégia

Olyan tevékenység ez is,mely eltereli a figyelmet a problémáról, de ezek a dolgok csak rontanak a helyzeten, és veszélyeztetik az egészséget. Pl. alkohol-, drogfogyasztás, mértéktelen evés, életveszélyes tevékenységek…

 

Elhárító mechanizmusok

Azok a stratégiák tartoznak ide, melyet a stresszes helyzetbe került személy tudattalanul alkalmaz, hogy negatív érzelmeitől védje magát. Ezek a stratégiák nem változtatják meg a helyzetet, egyszerűen azon módosítanak, ahogyan a személy a helyzetről gondolkodik. Ezek a mechanizmusok tulajdonképpen az önbecsapás elemei.

A tudattalan stratégiák alkalmazását nem veszi észre a személy, csak ha tudatosan, józanul, kívülről nézi az eseményeket.

 

·        Elfojtás

A túlságosan félelmetes,vagy fájdalmas emlékeket a személy kiszorítja a tudatából. (pl. szégyen, bűntudat, önleértékelés tartalmú emlékek)

 ·        Elnyomás

Időlegesen félreteszünk valamilyen fájdalmas emléket annak érdekében, hogy el tudjunk végezni egy feladatot, mely nagyobb koncentrációt igényel, vagy ha önmagunk előtt nem, csak a külvilág előtt tagadunk le valamit. Ilyenkor az elnyomott gondolataink tudatában vagyunk, de az elfojtott impulzusok és tartalmak azonban tartalmak azonban tudattalanok!

Kutatások azt az eredményt mutatják, hogy az elfojtó stílust képviselő személyek könnyebben betegednek meg, jellemzőbb rájuk a koszorúér betegség és gyorsabb náluk a rák lezajlása! (Bonnano és Singer, 1990)

Egy másik kutatás szerint a traumatikus eseményeket átéltek amennyiben képesek bizalmasan beszélni átélt élményeikkel kapcsolatban, jobb egészségnek örvendenek, mint akik nem avatnak másokat bizalmukba. (Pennebaker és Beall, 1968)

 ·        Racionalizáció

Logikailag, vagy társadalmilag kívánatos elemek segítségével olyan színben akarja a személy feltűntetni cselekedeteit, mintha racionálisan cselekedett volna.

Ennek az egyik célja, hogy csökkentse az alany csalódottságát, amiért nem érte el célját, a másik, hogy elfogadható motívumokat kínál viselkedésének igazolására. Ez a tipikus „savanyú a szőlő” mese.

Miközben a „jó okot” keresi az igazi ok helyett számos mentőkörülményt talál a viselkedése igazolására. Pl. miért nem mozog naponta 20 percet az egészségéért: időhiány, időjárás, mások általi akadályozottság….

 ·        Projekció

Mindenki rendelkezik nemkívánatos tulajdonságokkal, melyeket önmagunknak sem szívesen vallunk be. A projekció olyan tudattalan mechanizmus, mely úgy véd meg a kellemetlen tulajdonságoktól, hogy az adott tulajdonságot túlzott formában másoknak tulajdonítjuk.

Pl. türelmetlenek vagyunk másokkal, de ezt nem ismerjük be, hajlamosak vagyunk a másikat lassúnak és kevésbé hozzáértőnek látni.

 ·        Intellektualizáció

Ebben a helyzetben a személy elhatárolódik a stressztől, mégpedig úgy, hogy intellektuális formában kezeli azt. Az elhárítás ezzel a formájával azok az emberek élnek, akik munkájuk során gyakran szembesülnek az élet-halál kérdésével. Pl. orvosok, mentősök, katonák, tűzoltók…

Ezeknél a munkáknál a józan ész megtartásához szükség is van az intellektualizáció alkalmazására. A probléma akkor jelenik meg, ha az egyén uralkodó életstílusává válik, és mindenfajta élménytől elszigeteli magát.

 ·        Tagadás

Amikor túlságosan kellemetlen lenne szembenézni a külső valósággal, a személy letagadja annak létezését. Pl. valaki nem veszi figyelembe a kritikát, vagy nem veszi észre, hogy haragszanak rá, vagy azoknál, akik nem hajlandóak tudomásul venni a jeleket, hogy házastársa megcsalja.

A tagadás negatív oldala az, amikor az emberek halogatják a cselekvést. Pl. nem vesz tudomást a tünetekről, és már későn keresi fel orvosát.

 ·        Áttolás

A stresszhelyzet keltette indulat egy adott formában nem kerülhet felszínre, így az indulat áttevődik egy másik csatornára. Pl. a düh nem a forrás felé, hanem egy kevésbé fenyegető tárgy felé nyilvánul meg (pl boxzsák)

De kifejeződhet olyan kreatív tevékenységben, mint a művészet, költészet vagy zene.

 

 A fentiekből megtudhattuk, hogy mi is az a stressz, és hogyan hat ránk. Olvasás közben biztos mindenki magára ismert, hogy mely technikát használja tudatosan, vagy tudattalanul stresszes helyzetben, és már lehet tudni, hogy milyen eredményre lehet számítani annál a technikánál.

 

Amennyiben tudatosan szeretnénk magunkban feloldani a stresszes helyzetek okozta hatásokat, két oldalról kell „dolgoznunk” magunkon.

 

Fiziológiás hatásokat kell enyhíteni, illetve megszüntetni.

Pl. rendszeres testmozgás, masszázs, relaxáció, autogén tréning, jóga

 

Stresszes helyzethez való hozzáállás változtatása

Egyszerűbb és célravezetőbb önmagunkon, a világhoz való hozzáállásunkon változtatni, mint a környezetünket és a körülöttünk lévő embereket rávenni arra, hogy a nekünk tetsző módon változzanak meg. Ehhez azonban nagyfokú önismeretre lesz szükségünk. Önmagunk, hitrendszerünkben lévő törvények és szokásaink megismerése megértőbbé tesz önmagunkkal és másokkal szemben, ami jelentősen megváltoztatja kapcsolatainkat embertársainkkal.

Számos módszer áll ehhez segítségünkre. Pl. kineziológia, önismereti tréningek, pszichoterápia, családállítás, pszichodráma….

 

 

„A pesszimista olyasvalaki, aki lehetőségeiből nehézséget, az optimista pedig az, aki nehézségeiből lehetőséget csinál.” /R.B.Mansell/